Fej vagy has? – „Gazdátlan” funkcionális emésztőszervi betegek kezelése komplex orvosi-pszichológiai módszerrel
Mit jelent az, hogy „funkcionális emésztőszervi betegség”?
Funkcionális emésztőszervi betegség minden olyan hasi panaszt, amelynek hátterében szervi elváltozást nem tudunk kimutatni. Nagyon gyakori, becslések szerint jelenleg minden második-harmadik embert érint.
Milyen képet mutat a funkcionális emésztőszervi betegség?
A funkcionális emésztőszervi betegség hosszú ideje, esetleg évtizedek óta fennáll. A tünetek rendkívül változatosak: torok-fájás, mellkasi panaszok, gyomor-égés, puffadás, hasi fájdalmak, székelési problémák. Ettől függően kapja meg a „címkét”, vagyis a diagnózist: atípusos reflux-betegség, nem-erozív reflux, diszpepszia, irritábilis bél szindróma (IBS), epeúti diszkinézis és sorolhatnám.
Érdekes, hogy amilyen változatosak a testi tünetek, olyan sok hasonlóság fedezhető fel a lelki alkatban: szorongó emberekről van szó, akik nagyon erős betegségtudattal élhetnek, és gyakran számolnak be életviteli nehézségekről, gyerekkori traumákról. (Ha megkérdezzük!)
Vannak jobb, akár tünetmentes, és rosszabb időszakok. Szélsőséges esetben a beteg egész életvitelét befolyásolhatja a betegség: nem mer közösségbe menni (fél, hogy nem jut el időben a WC-re, mi lesz, ha meghallják a bélmozgásait), nem mer enni sem, kedvetlen, rosszul alszik, fáradt.
Gazdátlanok, mert bár a funkcionális emésztőszervi betegség diagnózis megszületéséig, vagyis a szervi eredet kizárásáig a gasztroenterológián számos vizsgálat történik, speciális szakorvosi teendő ezt követően már nincs. A háziorvos elvben segíthetne, hiszen ő ismerheti jobban betegei személyiségét, körülményeit, egészségi állapotát. Azonban a háziorvosi rendelők munkarendje, zsúfoltsága sajnos éppen azt teszi lehetetlenné, ami a legfontosabb lenne: a minőségi, időigényes kapcsolatot orvos és páciens között. Ezért aztán a látványos testi panaszokra koncentrálunk és tüneti szerekkel próblkozunk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredmény? Panaszos, sokszor elégedetlen betegek, leletek gyűjtögetése, frusztrált orvosok.
A holtpontról akkor tudunk emozdulni, ha nem csak a tünetek, hanem a háttérben álló ok megszüntetését célozzuk meg.
Ezt az okot pedig a funkcionális emésztőszervi betegség esetében a bél-agy tengely működési zavarában kell keresnünk.
Bél-agy tengely, vagyis a bél és az agy együttműködése
A bélrendszer és az agy idegi és hormonális utakon folyamatosan kommunikál egymással, így kölcsönösen befolyásolják egymás működését.
A bél közérzetét a bélflóra és a bélfal állapota, illetve az emésztés folyamata határozzák meg. Erről a bél-idegrendszer, bélflóra és a bélfalban elhelyezkedő immun-apparátus együttese számol be az agynak.
A végállomás a prefrontalis agykéreg és a limbikus rendszer. Ezek felelősek lelkünk közérzete, vagyis a tanulási készség, motivációk, memória, hangulat, érzelmek alakulásáért. A kört bezárja, hogy innen a bélműködést szabályozó jelzések indulnak útjukra a bél irányába.
Vegyük észre, hogy a tudat szintjéig nem terjed a kommunikáció! Az ember hajlamos tudatát úgy tekinteni, mint életének fő irányítóját. Hogy ez mekkora tévedés, arra a bél-agy tengely az egyik bizonyíték.
Elménk és emésztőrendszerünk közérzete tehát nem választható el egymástól. Ebből adódóan az emésztés és a bél problémái nyomot hagynak a lelkiállapotunkon és fordítva, a lelkiállapot befolyásolja a bélműködést, úgy is fogalmazhatunk, hogy egymás nyelvén beszélnek. A jelzések keveredése okozza a funkcionális emésztőszervi betegségek színes tüneti képét.
Pédául az évek óta fennálló puffadásos panaszok hátterében állhatnak lelki problémák is, illetve egy konfliktusos élethelyzet nem csak a hangulatra, hanem a bél állapotára is rányomhatja bélyegét.
Ezért nem elég a tünetek kezelésére szorítkozni! A gyógyuláshoz vezető út mindenki számára egyéni és gyakran hosszadalmas, de érdemes végigjárni.
Első találkozás az orvossal
A gyógyuláshoz vezető út meghatározó állomása. Ekkor dől el, megbízik-e a beteg az orvosban és életképes lesz-e hosszabb távon kettőjük együttműködése, ami a gyógyulás feltétele. A hagyományos, tekintélyelvű orvos-beteg kapcsolat itt nem működik!
Az első beszélgetés során körvonalazódik a páciens személyiségének és betegségének összképe. A tünetek részletezésén túl nélkülözhetetlen, hogy megismerjük, milyen a páciens általános egészségi állapota, étkezési szokásai, életmódja, élethelyzete, lelkiállapota. Megelőzte-e valamilyen esemény a panaszok jelentkezését? A csecsemő- és gyerekkori eseményeknek is lehet jelentőségük.
Én ekkor szoktam röviden elmagyarázni a bél-agy tengely működését. Ennek ismeretében lehet a testi szinten túllépve, test és lélek (vagyis a bél-agy tengely) együttműködésének zavaraként értelmezni a panaszokat. Ezt nevezzük a probléma átkeretezésének.
Ezután a beteg általában már maga fogalmazza meg, mit kell (kellene) változtatnia az életmódján, élethelyzetén. Az is lehet, hogy már első alkalommal kiderül, valamilyen konkrét, traumatikus esemény után kezdődtek a panaszok. Ennek felismerése már önmagában megkönnyebülést jelent, hiszen megszabadítja a pácienst a szervi betegség fenyegetésétől.
Nyilvánvaló, hogy bár nagyon fontos tényező, az átkeretezés még nem jelent gyógyulást. Azonban ha bizalomteli személyes kapcsolat alakul ki az orvossal, a tovább találkozások során segíthetjük a beteget az élet-út egyengetésében is.
Előfordul, hogy átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség van: savgátló szerek, motilitás-szabályozók, akár szorongás-oldók vag antidepresszánsok adása is szóba jöhet. Alapelv azonban, hogy ezt csak a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzuk! Hosszabb távon ugyanis a mellékhatások veszélye mellett a dependencia veszélye is fennáll: a betegben kialakulhat az a meggyőőződés, hogy az ő jól-létének feltétele a gyógyszeres kezelés.
Vannak azonban még lehetőségeink a bél-agy tengely mindkét végpontján, és ezek a bélflóra és az étrend, étel-intolerancia kérdése, illetve a pszichoterápia területei.
Bélflóra és étrend
A bélcsatorna képe belülről (scanning elektornmikroszkópos kép)
A bélben sok milliárd (tízszer annyi, mint testünk összes sejtje együttvéve) mikroorganizmus él, túlnyomórészt különféle baktériumok. Összetétele minden embernél egyedileg, genetikusan meghatározott, mint az ujjlenyomat.
Látható, milyen dzsungel-szerű, színes képet mutat a „bél-világ”.
A mikroorganizmusok közössége egy önálló társadalmat alkot.
A bélflóra jelentőségét nem lehet túlbecsülni: részt vesz az emésztésben, anyagcseretermékeivel táplálja a bélfalat és az itt levő szerotonin-termelő sejtrendszert, idegrendszeri hírvivő anyagokat termel (szerotonin, GABA, dopamin), a bél immun-apparátusával folyamatos kölcsönhatásban áll, és így befolyásolja az immunológiai folyamatokat.
Röviden: ép, erős bélflóra a záloga a jó emésztésnek éppúgy, mint a lelki egészségnek.
Kérdés, hogyha mindenkinél más, mégis milyen az egészséges bélflóra?
A kulcsszó a diverzitás. Minél több törzs alkotja, minél színesebb mintázatú a bélflóra, annál jobban ellenáll a kórokozók elszaporodásának, és élénkebb kommunikációt folytat az immun- és idegrendszerrel. Ebből a szempontból is meghatározó az első három élet-év, hiszen ekkor alakul ki a bélflóra is (az immunrendszerrel kölcsönhatásban). A diverzitás sajnos az életkorral csökken. Érdekeség, hogy kimutatták, az úgynevezett „szuper-öregek”, vagyis akik hetven éves koruk után is aktív fizikai-szellemi életet élnek, sokkal színesebb, nagyobb diverzitású bélflórával bírnak, mint átlagos kortársaik.
Sokat tehetünk azért, hogy gyerekeink és mi magunk is erős, egészséges bélflóra büszke tulajdonosa legyünk.
Mit tehetünk a gyerekeinkért?
Már a magzati életben megtelepszenek az első lakók a béltraktusban. Tudjuk, hogy az anya tartós stressz-álapota a terhesség alatt azt is befolyásolja, mely törzsek legyenek azok. Aztán a szülés módja: császár-metszéssel született babák a hüvelyflóra helyett a bőr baktériumaival találkoznak. A szoptatás a legfontosabb tényező: a Bifido- és Lactobacillus törzsek, melyek a bélflóra gerincét alkotják, ekkor tudnak megerősödni. Fontos még az is, hogy ne sterilizáljuk a csecsemő környezetét!
A megfelelő időben történő hozzátáplálás és az antibiotikus kezelések lehetőség szerinti mellőzése már igen jó alapot ad a kisgyerekkori és felnőttkori egészséges bélflóra kialakulásához.
Mit tehetünk magunkért?
- tartsunk prebiotikus étrendet! Magyarul olyan ételeket fogyasszunk, amit bélflóránk is szeret. A bélflóra kedvencei a hagyma, almahéj, banán, bab, spárga, csicsóka, és általában a rostban gazdag ételek. A napi ajánlott rost-mennyiség 25-40gramm, ami annyit jelent, hogy ételeink fele nyers zöldség-gyümölcs (inkább zöldség!) kellene, hogy legyen. A csontleves zselatin- és aminosav-tartalma nagyon jó étel a bélflóra számára is. Az erjesztett, savanyított ételek, mint joghurt, kefír, kovászos uborka, savanyú káposzta, pedig mikroorganizmus tartalmuk miatt is ajánlottak.
- éjszakai pihenő: a bélflórának is szüksége van pihenésre! Ha a nap 12 óráján át böjtöt tartunk, jó alkalmat adunk arra, hogy regenerálódjon.
- kerüljük a tartósítószerek, gén-módosított élelmiszerek, emulgeálók fogyasztását. Ezek mind csökkentik a bélflóra diverzitását és kedveznek a kóroskozók elszaporodásának.
- lehetőség szerint kerüljük a tartós stresszt, mert: hajlamosít a kórokozók elszaporodására, növeli a bélfal gyulladásos hajlamát, szétzilálja a bélflórát.
- csak akkor szedjünk antibiotikumot, ha indokolt! Az antibiotikum nem válogat: a kórokozókat és a bélbaktériumokat egyformán pusztítja, és így előidézheti akár életveszélyes baktérium-törzsek túlszaporodását is.(Ilyen például a napjainkban egyre gyakoribb Clostridium fertőzés).
Probiotikumok
Olyan táplálék-kiegészítők, amelyek élő vagy elölt baktérium-törzseket vagy élesztőgomba-kivonatot tartalmaznak.
Bélflóra-erősítő szerepük nem egyértelmű, mivel nem biztos, hogy a meglevő társaság befogadja őket. Annyi biztos, hogy a kórokozók elszaporodásának gátját jelenthetik, illetve immun-erősítő hatásuk van. Antibiotikus kezelés mellett élő törzseket tartalmazó probiotikum szedésének nincs értelme. Az immunrendszer betegségeiben tilos probiotikumot fogyasztani!
Étel-intolerancia
Mint láttuk, prebiotikus étrenddel, vagyis a bélflóra „jól tartásával” sokat tehetünk emésztőrendszerünk, ezáltal lelkünk egészségéért.
A funkcionális emésztőszervi betegségekhez azonban gyakran társul az étel-intolerancia problémája is, ami a betegeket sokszor étrendjük drasztikus és indokolatlan megszorítására sarkallja.
Étel-intoleranciának nevezzük azt az állapotot, mikor egy bizonyos ételféle, valamilyen élelmiszer-kombináció, vagy valamilyen ételféléből nagyobb mennyiség okoz puffadást, hasi fájdamakat, székelési problémákat. Ennek oka lehet emésztőenzim-hiány, a bélmozgások károsodása, vagy az étel közvetlen hatása. Bár panaszok forrása lehet, NEM jár szervi elváltozásokkal, NINCS szükség szigorú diétára!
Az étel-intolerancia laboratóriumi vizsgálatára szolgáló teszteknek sok értelme nincs, hiszen nem megbízhatóak, néhány hét különbséggel is eltérő eredményeket adhatnak.
Mi hát a teendő? Ne együk azt, ami panaszt okoz!
A bűnös azonosítása sokszor nem egyszerű, erre célra érdemes étel-naplót vezetni. Ez azt jelenti, hogy jegyezzük fel, mit ettünk (nem csak azt például, hogy „kefír”, hanem azt, hogy „Danone kefír”, mert minden készítményben más és más adalék-anyagok vannak) egy bizonyos időszakban, és mikor voltak panaszaink.
Ha az étel-napló nem vezet nyomra, a FODMAP étrenddel próbálkozhatunk, ami egy 3 hetes szigorú, a leggyakrabban panaszokat okozó szénhidrát-féleségekben szegény étrend tartását jelenti, és ezután 3 naponta fokozatosan egyenként bővítve tudjuk kiszűrni a problémás ételféléket.
„Mentes” diétát csak indokolt esetben tartsunk!
Táplálkozási hiány-állapotokhoz, bélflóra- károsodáshoz vezethet.
Gluten-mentes étrend bevezetése előtt feltétlenül tanácskozzunk szakemberrel, mivel a liszt-érzékenység korrekt vizsgálatát az ilyen diéta szinte lehetetlenné teszi.
Szigorú étrendi megszorításra van szükség ugyanakkor igazolt liszt-érzékenység és étel-allergia eseteiben!
Pszichoterápia: egészségpszichológiai és pszichoterápiás technikák
A pszichoterápiának mindenképpen helye van a funkcionális bélbetegségek kezelésében, hiszen mint láttuk, lelki folyamatok is állnak a háttérben. Természetesen nem minden betegnek van rá szüksége, de biztosan többen vennék hasznát, mint ahányan élnek a lehetőséggel. Az első orvos-beteg találkozón általában kiderül, van-e pszichológus segítségét igénylő lelki komponens. Ilyen esetben érdemes minél előbb felvenni a kapcsolatot a pszichológussal!
A pszichoterápia célja az, hogy a beteget saját lelki erőforrásai mozgósításával segítse tüneteinek értelmezésében, gondolkodásának pozitív irányba terelésében, probléma-megoldó és kommunikációs készségének javításában.
Néhány alkalmat igénylő, rövid terápiákról van szó, és itt is a személyre szabottság elve érvényesül: számtalan lehetőség közül választja ki a terapeuta a beteg számára legmegfelelőbb módszert.
Összefoglalva
A funkcionális emésztőszervi betegek kezelésében eredményt a komplex, orvosi és pszichológiai eszközöket alkalmazó módszertől várhatunk.
A gyakorlatban ez a beteg és a gasztroenterológus bizalomteli, hosszabb távú együttműködését jelenti, amely kiegészülhet pszichológus segítségével.
Ez a szemlélet lehetőséget ad a páciensnek a tartós gyógyulásra, ami nem csak tünetmentessséget, hanem harmonikusabb élet lehetőségét is jelenti. Nem mellesleg pedig a szakember számára pedig megadja az ember-központú, személyre szabott gyógyítás örömét.